Vigyázzatok Gyurival!
““Kuronics Gyuri kényszeres hazudozó volt.””
- Te haltál meg Covidban?
Jani teljes természetességgel, mosolyogva válaszolt a kérdésemre, annak abszurditását fel sem véve. - Mikor?
Jani nem most halt meg először, általában ő vitte el a balhét, de nem mindig tudott róla. A csepeli Amigo Darts Klubban rendszeresen emlékeztek meg róla gyerekkori barátai, akikkel azóta is együtt ittak. Volt úgy, hogy az eredménytáblára írták fel a nevét krétával valódi születése, ezerkilencszázhetvennégy és épp aktuális halálának dátumával, illetve odaírták a RIP rövidítést is. Janinak elképzelése nem volt arról, mi az a rip és azzal nyugtatta magát, hogy a többiek is csak a fészen meg az instán látták, szóval tökmindegy, hogy mit jelent, mert nem halt meg. Haláláról mindig utólag értesült, a Jani-Joker kártyát a legváratlanabb esetekben húzta elő társa, kollégája, legjobb cimborája, Kuronics Gyuri.
Kuronics Gyuri kényszeres hazudozó volt. Egy, többek által megerősített eseményt azonban nagy valószínűséggel elhihetünk neki, kétéves korában hideg zuhany érte. Ezerkilencszázhetvenhat március 30-án kora délután kiságyában, a rácsokba kapaszkodva torkaszakadtából üvöltött. Hiába szólt rá az anyja, hogy hagyja abba, majd hívta segítségül Gyurka nagyanyját, végtére ő már felnevelt három gyereket, de Gyurika csak sírt, kiabált, toporzékolt, elfehéredett csöppnyi ujjaival szorította a rácsokat, nem hallgatott egyikőjükre sem. Végső kétségbeesésükben az asszonyok egy vödör jeges vízzel öntötték nyakon a gyereket, amitől Gyurika valóban elhallgatott. Úgy mesélte, hideg vízben edzett legény lett. Pelenkája órák óta tele volt, ami még melegen tartotta alsó felecskéjét, amíg a jeges esővíz a szívét örökre megfagyasztotta. Amikor Gyurika édesapja hazaért a csepeli gyárból hazafelé tett rövidebb kitérője után, meglepődve tapasztalta, hogy a gyereknek a szemei kissé kiguvadtak és túlontúl csendes, de az asszonyok azt mondták, hogy nem történt semmi különös, ő meg ugye elhitte, hogy fia végre megkomolyodott.
Gyuri azóta felnőtt férfivá cseperedett. Amit negyvennégy éve a pelenka melengetett, az a legféltettebb kincse lett, amit ha kellett, ha nem, hazugságokkal védelmezett. Ezért is kellett meghalnia és feltámadnia kollégájának, társának és egyben cinkosának, Janinak.
Amíg ismertem Gyurit, Jani szerencsére ritkán halt meg. Először akkor, amikor Gyuri a megbeszélt találkozó ellenére nem érkezett meg időre, meg úgy egyáltalán, egyszerűen eltűnt. Hónapokkal később azzal magyarázta, hogy elege van a ’részvétem’-ből, ha értem, hogy mire gondol, különben is ez olyan ‘magán-ügy’. Jani tehát úgynevezett magánügybe halt bele akkor. Egy későbbi elszólás miatt szerencsére gyorsan feltámadhatott, igazából Gyurinak nőügye volt, ami miatt nem ért oda akkor este. Tisztázandó kérdésemre a válasz annyi volt, hogy ezt már megbeszéltük.
Gyurival való ismeretségünk alatt Jani másodjára egy hónapja halt meg, váratlanul, Covid fertőzésben. Egy hétig a pozitív tesztje ellenére dolgozott, meg nem is volt igazából semmi baja. Aztán következő héten Gyuri hiába várta hétfő reggel, hogy dolgozni induljanak, Jani nem jött. Kórházba került, egyenesen az intenzív osztályra, napokig nem hallott felőle, végül a felesége jelentkezett, hogy János meghalt. - Jani nagyon sokat dolgozott és a munkát csak annyaggal bírta, tönkretette magát, igazából ezért halhatott meg. Ezt senki nem tudta, csak Gyuri, és ezt az információt megtartotta magának cimborája halála után, illetve – Te tudod még, Cica. - mondta, miután belecsókolt a nyakamba.
Janinak az első temetése elmaradt, pedig halálát követő héten már búcsúztak volna tőle. Kérdésemre egykedvűen annyit válaszolt, hogy a temetés, hát az majd csak a következő héten lesz, nem Janit még nem temették. Az igazi temetésről már nem beszéltünk, valami nagyon megváltozott Gyurival. - Nem megy most, Cica. Majd elmúlik. - igérte.
Jani percre pontosan akkor éledt fel újra, amikor kiderült, hogy van egy kis meló a lakásomban, amivel pénzt lehet keresni, Gyurival ugyebár kollégák voltak. és aki persze észnél volt amikor bemutatta, ez a Jani, ja hát ez egy másik Jani.
Gyuri és a másik Jani sokat dolgoztak, szigeteltek, ragasztottak, gletteltek, festettek, csak elvétve kávéztak és dohányoztak a teraszon. Egyik ilyen alkalommal a kollégának cigányútra ment a kávé, és köhögőrohamot kapott. – Az a kurva Covid, mi? – fulladva röhögött és vágta oldalba Gyurit.
A történetet Lilla mesélte el nekem, aki utoljára akkor látta Gyurit és Janit. Arra kért, hogy szóljak nektek is, vigyázzatok a csepeli Gyurival, a szeme se áll most jól neki.
2022. október
