Magic Sunset @my_garden

A kert almafájának szimbólikus jelentősége volt. Először is ugye a teremtés, Ádám és Éva. Az egység és a mindenség. A fát nemes egyszerűséggel az Alma Fának nevezve el, korát a telepítés évétől határozta meg, osztott szorzott, s ez alapján a numerológia a fa teljes névszámának a hetet hozta ki. Márpedig a hetes szám a magas szintű gondolkodás, tudás, a szellemiség képviselőjét jelöli. Tökéletes. Az ő fája volt.

Esténként a fa alatt meditált, nézte a narancssárga napgolyót, ahogy alábukik a hegygerinc mögé. Nyáron csak kisnadrágban, meztelen felsőtesttel, de ahogy közeledett a nyár vége a hűvösebb estékkel, magára terített köpenyben ült fél-lótuszülésben. Ilyenkor már könnyebben engedte meg magának az elcsalt ászanát, bár az univerzum biztos látta és megértette, hogy korosodó ínszalagjainak már nagy volt a megterhelés, a köpeny eltakarta a hiányosságot a saját szemei elől.

Gyümölcs még nem termett a fán, de ott, ahol tudta, hogy az első lédús gyümölcsök egyike fog majd csüngeni, azon a ponton keresztül nézte a napot. Hogy csoda történt-e, vagy az elméje tréfálta meg, esetleg az univerzum küldött jelet neki, talán soha nem fogja megtudni. Történt ugyanis, hogy a hegygerinc előtt megállt a nap, egyszerűen megpihent az almafa levelén. Egy darabig csak ámult, látta a nap energiáját, ahogy szétterült a birtokon, érezte a meleget és az erőt. Pár perc volt talán amíg a bolygó megpihent, neki örökkévalóságnak tűnt. Hogy jobban lássa felállt, de elgémberedett lábai nem tartották meg, nekiesett a fának. Ebben a pillanatban a nap legurult a falevélről és behozva a lemaradását szélsebesen pottyant be a hegyoldal mögé.

Megállt a nap! Láttátok? Az én fámon pihent! – kiáltotta, miközben futott a ház felé. A ház üres volt, a szomszéd telken lévő ház pedig túl messze, hogy választ kaphasson. Felkapta a telefonját és üzeneteket küldött. Megállítottam a napot. – szólt az üzenet, amit szűkebb baráti körének és a családjának küldött el.

Lassan szállingóztak válaszok. Mosolygós jeleket kapott, ’Jó vagy öregem!’ vagy ’Egyre jobb leszel! buzdításokat, és egy, ’Az univerzum veled van, testvérem!’ megerősítést. Meg egy kérdést. ’Apa, minden rendben Veled?’

A következő napokban konzultált tanítójával, részletesen beszámolt a haverjainak és gyerekeinek a térdére ültetve mutatta meg, hogy is történt pontosan az eset.

Apa! Meg tudod újra csinálni? – kérdezte Ádika tágra nyílt szemekkel. Fogadjunk, hogy az ujjaddal is meg tudod tartani! – Évike, lánya incselkedett vele a másik lábán hintázva. Egy képet mutatott neki az internetről, olyat, ahol a fotón a tenger felett egy tenyér tartja a lenyugvó napot.

Másnap már a gyerekeinek anyukái, a gyerekek iskolája, a tanítónénik, aztán már a barátai és szellemi követői is hallottak a grandiózus tervről, hogy bizony az ő ujján fog megpihenni a lemenő nap. Felbátorodva mindezen, és mert nem hagyhatta cserben a gyerekeit, a weboldalára is kitett egy új bejegyzést, arról, hogy pár nap múlva a világot sokkoló csodát fognak látni, készüljenek a követői. Podcast sorozata első epizódját rögvest fel is vette.

A gyerekek anyukái együtt kávéztak minden kedd délután, most mosolyogva állapították meg, hogy mekkora csillagász lett volt férjükből. Egyáltalán nem lepődtek meg azon, hogy a következő égitest a nap lett, hiszen mindkettőjüknek, természetesen megfelelő időrendi sorrendben, már a csillagokat leígérte az égboltról.

A felsőtestemet kell erősítenem. Az a legfontosabb, aztán a karomat, és az ujjamat. És az elmémet. Az a legfontosabbnál is fontosabb. – mondta a tanítójának, aki helyeslően bólogatott, hogy az elme, az tényleg a legfontosabb.

Gyorsan kellett felkészülnie, egyrészt az ősz beálltával a nap is egyre alacsonyabb ívben megy le, másrészt, ha komolyan beindul az iskola, a gyerekeivel tölti az estéit, nem ér rá napot tartogatni. Meg aztán a figyelem is alábbhagy. Azzal a hírrel, hogy nem kapta el a Covidot abban a szerencsétlen szituációban tavasszal, már bizonyította az alaptézisét, miszerint az elme mindenre képes, vírus nincs, a vakcinát akkor sem adatja be, ha az ezredik hullám érkezik. Viszont az tavasszal volt, a természet és a média körforgása elvárna egy nyár végi hírt is tőle.

Eljött a nap. Élőben akarta közvetíteni a Facebookon, eseményt is hozott létre rá. Magic Sunset@my garden címmel. Megszervezte hozzá a házi technikát, felmérte a fényviszonyokat, megtervezte a hangrögzítést, tesztelte a kép beállítását. Kimosta, kikeményítette a köpenyét, frissen megborotválkozott, levágta és megreszelte a körmeit. Várta a naplementét.

Este nem indult el az elő közvetítés. Először technikára gyanakodtak a csodára várakozók, talán az nem működött, aztán sokak gondoltak arra, hogy mivel nagyon jó humorral áldotta meg őt a teremtő, lehet, hogy csak meg akarta őket tréfálni. Ádika és Évike voltak nagyon elkeseredve, ők mindennél jobban hittek az apjukban. Hiába keresték később, nem válaszolt egy telefonhívásra sem és a házat üresen, nyitott ajtókkal és ablakokkal találták, így a család és a barátok aggódni kezdtek.

Másnap találtak rá, a hegyoldalon egy fa ágáról lógott lefelé, a köpenye tartotta a szakadék fölött. Széttárt karokkal lebegett, akár egy madár. Idiótának sem könnyű lenni. – jegyezte meg az egyik tűzoltó, aki társával kötélhágcsón ereszkedett le, hogy leszedjék a fáról.

Minden tiltakozása ellenére kórházba szállították, ahol a kiszáradás tüneti mellett, további kivizsgálás alapján poszt-Covid tüneteket diagnosztizáltak nála, a vírus a központi és a környéki idegrendszerét is megtámadta. Ezzel indokolták azt is, hogy miként kerülhetett egy szál köpenyben arra a faágra.

Egy, a fán töltött éjszakához nem köthető sérülést is el kellett látniuk az orvosoknak, jobb kezének mutatóujján az alsó és a középső ujjperccsont között a bőre hólyagosra volt égve.