Egy macska napójából -2.

Ma van a születésnapom. Koromat nem kívánom elárulni, de aki ismer az tudja, hogy nagyon jóképű és sudár vagyok. Meg szőrös. Tökéletes. Tíz és fél kiló, légvonalban egy méter. Itt akár be is fejezhetném, és mehetnék vissza aludni. De nem teszem, úgy érzem, hogy ma van mondanivalóm, azt pedig nem fogom magamban tartani. Egészséges felnőttként érzéseket, gondolatokat nem nyelek le. Először is, mert a nyelőcsövemben felhalmozódott szőrszálakkal együtt úgyis kihánynám. Másrészt, minek is tartanék bármit is magamban? Nem szoktam. Ennyi.

Ma hajnalban hangos énekszóval köszöntöttem magam születésnapom alkalmából. Nem, nem csatlakozott volna hozzám, hozzáfűznivalója csupán annyi volt, hogy nem hiszi el, hogy üres a tányérom, és legyek kedves elhallgatni. Kedves voltam. A tányéromban összeszottyadt sütőtök darabokat kinyalogattam, ami kölyökkorom vacsoráit idézte fel. Az édes íz pedig álomba ringatott.

Anyámmal álmodtam.

Anyám sokat mesélt az őseimről, akik nagy utazók voltak. Hősként szelték át az óceánt a vad vikingekkel, akkor még mit sem sejtve, arról, hogy Manie állam nemzeti macskájaként kanapé tigrisként végezzük. Mondjuk, hogy mi az a Maine, és merre van, arról nem sok fogalma volt anyámnak sem, aki olyankor mesélt őseinkről, amikor a grabancomnál fogva kellet újra és újra visszavinnie alvó testvéreim mellé. Már akkor is nagy felfedező voltam, akár az őseim. Azt is mesélte, hogy azért kerültünk a hajókra, hogy megfogjuk az egereket, amitől az emberek érthetetlen módon a mai napig tartanak. Különben minek kellenénk mi, hogy összeszedjük helyettük? Anyám mesélt nekünk a vadászatól is, a lopakodásról, a mozdulatlanná merevedés művészetéról és a vér mámorító ízéről.

Apámat nem ismertem. Jó kiállású tenyészkandúr hírében állt, anyám is csak évente egyszer látta, utána hatvan nappal születtek meg idősebb testvéreim, majd én, és utána húgaim és öcséim. Nagy kujon az öreg, anyám úgy mesélte, hogy máshova is járt, és ott is hasonló sikereket ért el, mint anyámnál. Zizi húgom szerint simán kurvázni járt. Ezt anyám nevében is többször is kikértem magunknak. Zizi amúgy nem véletlen kapta a Zizi a nevet, de ebbe most nem mennék bele mélyebben.

Mivel életképes macska vagyok, soha nem hagytam, hogy a kölyökkorom traumái és a múltam megmérgezze a jelenem, ezáltal a jövőmet. Például anyámra mindig szívesen gondolok, meg a testvéreimre, a sunyi Eminemre, és bármilyen hülye volt, Zizire is. Tenyészkandúr apámra, Mike-ra is büszke vagyok, mennyire menő, hogy megmaradtak a golyói, és mámoros őrületbe kergette a nőstényeket.

Persze annak is örülök, hogy elszakadtunk egymástól, mert ez az élet rendje, meg bele sem merek gondolni, hogy bárkivel osztozkodnom kellene a kanapén. Vagy mondjuk azon a fotelen, amit ma, a Szőrözz-Össze Világnapon (ami egyben egybeesik a születésnapommal) rövid időre megnyitottak előttem. Az a fotel eddig tabu volt, születésnapi ajándék, hogy ma alhatok rajta. Csendben megsúgom, hogy ez edukációs holtvágány, mostantól kezdve csak ezt a fotelt akarom majd. Sok : 0 a javamra.

Sírva kacagtam, amikor azt láttam tegnap, hogy az oltási könyvemet lapozta, mert nem volt biztos benne, hogy ötödikén vagy hatodikán jöttem erre a kényelmes világra. Abban is biztos vagyok, hogy az Összeszőrözős Világnapot is azért találta ki, mert lusta volt elmenni nyers húsért. Részben megértem, ahogy épp kedvem tartja, vagy megeszem, vagy rá se bagózok a friss húsra.

Amúgy, ha bárki kíváncsi arra, hogy hogy telnek a napjaim ebben a vírusos világban, bátran állíthatom, hogy én nyertese vagyok ennek a helyzetnek. Stand-by módban üzemel itthon mindenki és minden, csak értem. Sőt, még az üvöltő vörös szörnyeteget is lecseréltük egy laposkúszásban közlekedő szívóeszközre, a.k.a. Zolikára, aki csendesen takarítja utánam az alomdarabokat, a szétszóródott tonhalat, és fényes bundámból kihullott csomókat.

Összegzésként még elmondom, hogy büszke vagyok magamra, érett, felelősen gondolkodó, komoly macska lettem. Őseim szokásait felelevenítve, minden ősszel fogok egy áldozati egeret, amit a lába elé teszek. A vér íze nem bódít el, viszont olyankor büszke, feszes mellkassal és beszippantott horpasszal tisztelgek viking őseim emléke előtt. Megenni persze nem eszem meg az egeret. Hülye lennék. Inkább két lábra állva, egyesével falom be az érte járó jutalomfalatokat.

Boldog születésnapot, Nekem.

2021. február