Bőrös kacsháj

“Múlt héten még az foglalkoztatott, hogy mi lesz, ha elérkezik a világvége, mára pedig úgy tűnik, hogy el is érkezett. ”

A helyi diszkontáruházból hazafelé tartva sokáig ízlelgetem a kifejezést, bőrös kacsaháj. Ízlelgetem, vagy inkább ismételgetem, nehogy elfelejtsem.

Városi lány vagyok, de jó pár nyarat töltöttem nagyszüleimnél vidéken, ahol szemrebbenés nélkül néztem végig, ahogy nagyanyám elvágja a tyúkok nyakát, majd forrázás után együtt kopasztottuk az aznapi ebédet. Nem szerettem a tyúkokat. Először is a vörös és szivárványos tollak miatt, másrészt, ha bemerészkedtem a baromfiudvarba rendszeresen összecsipkedtek. Arról nem is beszélve, hogy - egyszerűen nevén nevezve - a tyúszart elég nehéz volt elkerülni, sokszor nyúltam bele, ha megfogtam a kerítést, vagy leültem egy farönkre, amin trónoltak naphosszat.

A kacsákkal más volt a helyzet, azt csak ritkán tartottak. A kiskacsákat lehetett finoman babusgatni. Kacsát soha nem ettem. A zsírjában sült ropogós pecsenye szagától is irtóztam. Míg öcsémet le lehetett venni a lábáról egy kacsacombbal, én egyszerűen kifordultam a konyhából, ha nagyi kacsát sütött. És soha, de soha nem asszisztáltam egy kacsa kivégzésénél sem. 

És hogy jön a bőrös kacsaháj a képbe? Múlt héten még az foglalkoztatott, hogy mi lesz, ha elérkezik a világvége, mára pedig úgy tűnik, hogy el is érkezett. A Covid-19 vírust már 19 magyar ember szervezetében mutatták ki. Számmisztika. Ennek egyenes következménye, hogy ma délutánra a boltokból már nem csak a tartós élelmiszerek és a toalettpapír fogyott el, a hűtőpultok is üresen fogadnak, és a dobozos fagylaltok mellett már csak egy kupac vákumcsomagot látok. Először elmegyek mellettük, de kíváncsiságom nem hagy nyugodni, visszafordulok, hogy megnézzem, mi az, amit még meghagytak az éhezőknek.

Bőrös kacsaháj. Az első kérdés, ami felmerül bennem, hogy mit lehet a kacsahájjal kezdeni, és miért jó, ha bőr van rajta? Érzem a sült kacsa illatát nagyanyám konyhájában, és látom a konyhaszekrényen a tálat, amire szépen feltornyozta a frissen kisült kacsa darabjait. Eszembe jut a kacsazsír, amit a kék zománcozott zsírosbödönbe öntöttek, ami utána kenyérre vagy a serpenyőbe került a hagymás tört krumpli alá.

Bőrös kacsaháj. Ledobom a majdnem üres bevásárlószatyrot az ajtóban, és gyorsan rákeresek az interneten, hogy mire jó. Hát persze, kisütve kacsatöpörtyű. A kacsazsír a legegészségesebb állati zsiradék, olvasom tovább. Ekkor pittyen egyet a telefonom. Ránézek a hírekre. Azt írják, hogy 24 órán beül döntenek az iskolák bezárásáról, illetve, hogy egy kínai és egy maláj fertőzött is Magyarországon járt a héten.

Hátradőlök az étkező széken, veszek egy mély levegőt és arra gondolok, az elkövetkezendő hónapokban határtalan időm lesz utazni az időben. Átölelni kacsákat, kaviccsal dobálni a tyúkokat. Elmondani nagyinak, hogy nem hazudtam, tényleg nem tudtam, mi az a tarhonya leves, amikor azt mondtam neki, hogy szeretem. Aztán felülni az oldalkocsis motorra nagyapámmal, hogy a még meleg fánkból vihessünk Dédinek.

2020. március