Szédülés

Özvegy Muharosné megszédült, úgy forgott vele a világ, mint léggyel a rovarírtós ragasztólap egy huzatos délután. A következő pillanatban a kanapén eszmélt és nagyon hálás volt a gondviselésnek, hogy így megúszta. Özvegy Muharosné minden huszonnyolcadik napon megszédült, lassan tizenöt éve minden hónapban megszólította a hold. Legalábbis ezt mondta neki Muharos Pál, a volt férje, akinek esze ágában nem volt megboldogulni, egyszerűen elhagyta egy fiatalabb nőért.

Válása után Muharosné Felleg Déva mélydepresszióba zuhant, így nem sok mindenre volt ereje, egyebek között házassági nevének érvénytelenítésére sem. Mivel volt férjét a hivatalos okiratok aláírása után többet nem látta, a közös lakásból is egyedül kellett eltakarítania együttélésük szilánkosra tört darabjait, beleértve az üvegkeretes esküvői fotót, amit a rögtön azután vágott földhöz, hogy kiderült a két utcával odébb lakó nőhöz járt Muharos a hosszú kutyasétáltatások helyett. Hasonlóképp végezte a férfi autójának pótkulcsa is, amit végül csak két féltéglával tudott többé-kevésbé szilánkosra aprítani, a kalapács nem vitte.

Muharosné Felleg Déva végül úgy döntött, ha már évekig nem változtatott nevet, továbbiakban legalább az özvegy előtagot használja, így tisztelegve hatalmas ereje előtt, hogy túlélte élete eddigi legnagyobb csalódását. Muharos nekem halott. - mondta magának, miközben megsárgult celluxszal kiragasztotta régi új a nevét a postaládára, özv. Muharosné F. Déva.

Özvegy Muharosnénak amúgy mindig volt mit gyászolnia, és ha kifogyott volna belőle a gondviselés adott neki újabb lehetőséget. A gondviselés majd megsegít. - ezzel próbálta nyugtatgatni volt férje Muharosnét, aki egyszerűen nem esett teherbe. Valamit akar üzenni nekünk a Hold, Dévám! Figyelj jól a jelekre! – tanácsolta Muharos. Végül felírtak neki valami keserű tablettát, amitől huszonyolc naponta ugyanúgy megszédült, de legalább már nem vesztette el az eszméletét. Mondjuk teherbe sem esett tőle.

Özvegy Muharosné F. Déva tehát elvált és özveggyé tette magát, a gondolatban elkövetett aljas szándék nélkül előre kitervelt gyilkosságért nem járt börtönbüntetés, a népszámlálás alkalmával pedig vállalta a rizikót, hogy megvezeti a statisztikai hivatalt, könnyes szemekkel jelölte be a családi állapotának megfelelő rubrikát, özvegy, no meg gyermektelen.

Mint kiderült, az a bizonyos gondviselés alaposan megtréfálta, volt egy csúnya női betegsége, amivel évekig nem tudott mit kezdeni egy neves fővárosi kórház nőgyógyászati osztálya. Fázott, frissen borotválva ment a vizsgálatra, a konzílium elhúzódott, ő pedig szétrakott lábakkal feküdte végig a feje mellett zajló doktori egyeztetést. Az orvosok csillogó szemmel néztek a rá, eszükbe se jutott deréktájt letakarni miközben arról tanácskoztak, hogy milyen izgalmas lenne felnyitni özvegy Muharosné hasát, hogy megtudhassák, mik azok a göbök, amiket az ultrahangon láttak benne. Kukucskáljatok máshova! – morogta miközben törölgette a combjairól a félig rászáradt ultrahangos gélt, felöltözött, és onnantól kezdve egy évig nem borotválkozott. Sehol. Végül is egy özvegyasszonyhoz úgyse nyúl senki.

Özvegy Muharosnénak később valóban felnyitották a hasát, és alaposan kipucolták belőle göböket. Hajrá, tessék sokat szülni, jobb lett, mint újkorában! - mondta neki az új orvosa, aki a varratszedés után jól átölelte, hogy a borítékot könnyebben a zsebébe lehessen csúsztatni. Orvosa jókívánsága és minden igyekezete ellenére nem több és nem kevesebb egyetlen gyereket sem szült, pedig próbálta egy másik férfival, aki csak aztán csak azért nem halt meg a gondolataiban, mert özv. özv. Muharosnét csak nem akart kiírni a postaládájára.

A gondviselés előtt egyre nehezebben hajtott fejet, időközben törvénybe foglalták, hogy Muharosné és a hozzá hasonló özvegyek és egyedülállók negyvenen innen és túl, ne akarjanak klinikákon megtermékenyülni vagy örökbe fogadni gyereket, akiket aztán sajátjaikként szerethettek volna. Így aztán özvegy Muharosné F. Déva úgy döntött, hogy hazavisz két menhelyi kutyát, és de jó, leglább lesz neki négylabú családja. Hát nem akkor osztotta meg kedvenc stand up komikusa legújabb videóját azzal a provokatív kérdéssel, hogy miért állatot tartanak a családok és nem vállalnak inkább gyereket? Nevetés nélkül zárta be a böngészőt és jól elszégyellte magát. Váratlanul megszédült, majd felvette a telefont és lemondta kutyákat.

Visszatérve a népszámláláshoz, özvegy Muharosné F. Déva másban sem mondott igazat.

Második mélydepressziója után megtett mindent, hogy ne kelljen szembenéznie a valósággal, ezért beleásta magát a családja történetébe. Így derült ki, hogy kevés magyarabb magyar él az országban, mint ő maga. Anyai és apai ágon is csak magyar polgári és nemesi felmenői voltak, meg talált még szegény magyar gazdákat is. Még a szolgálólány is, akit teherbe ejtett és megszöktetett szépapja ősi magyar felmenők leszármazottja volt.

Tudta ő, hogy a szédülésen kívül tényleg tökéletes lehetett volna, húsz éve tisztességesen fizetett adót, származását tekintve a kor elvárásait bőven túlteljesítette, ami mondjuk egy cseppet sem érdekelte. Bár sokszor gondolt arra, hogy egy nővel talán jobban megértenék egymást, továbbra is a férfiakhoz vonzódott. Volt okleveles szakmája, jól fizető munkája és istenlássalelkét elgyászolta már ő Muharost is, szóval még az özvegy cetlit is leszedte volna a postaládájáról, ha úgy alakult volna.

Özvegy Muharosné F. Déva a népszámláláson mégis egy meg nem nevezett kisebbségnek vallotta magát. Kisebbnek és magányosabbnak érezte magát minden özvegy és gyermektelen örményél, szlávnál vagy románál. Magával élt egy háztartásban, se gyereke, se kutyája, se macskája, a kormány csak az adóját akarta, az orvosok a méhét, a humoristák tehetetlenségének történetét. Özvegy Muharosné kifejezetten kicsinek érezte magát, meglátása szerint ő volt a legkisebb az egész országban.

Végül feladta a világgal vívott harcát és a nagyvárosból vidékre költözött, tyúkokat tartott, krumplit, gyökeret, répát és paprikát vetett. Felleg Dévának mutatkozott be a templomban, ahol majd minden vasárnap megfordult. Az egyik ilyen tavaszi vasárnap hazafelé az istentiszteletről megállt az árokparton tyúkhúrt szedni. Nyíltak a virágok a mezőn, ő pedig ismét megszédült, űgy forgott vele a világ, akár gyerekkorában a körhintán. Amikor kinyitotta a szemét, ott a virágos árokparton pillantotta meg Déva először özvegy Szinyei Gézát.

2023. március