Kilátás

“Megkockáztatnám, már azért a kilátásért is”

-Szia! Ki vagy, mi vagy? -

-Szia! Mire gondolsz pontosan?

-Hol élsz, mivel foglalkozol, mi az élet értelme?

(...) Hosszú válasz.

-S, Te?

(...) Rövid válasz.

-Szereted a nyarat?

-Igen, nagyon. És te?

-Én is. Mióta vagy egyedül?

-Egy éve. Te?

-Pár éve, de lassan nyitok az új felé. Milyen magas vagy?

-168, de reggel csak 165, rögtön ébredés után. Te?

-Én mindig 190 cm magas vagyok. Mit csináltál ma, hogy telt a napod?

-Napoztam, tudod, szeretem nagyon a nyarat.

-Azt én is szoktam, van egy óriási teraszom.

-Nekem is, de én még oda nem ülök ki, még belátnak az építkezésről a munkások.

-Nálam ráülhetsz akár a teraszra, csak a madarak látnak be oda. Akár meztelenül lehet. Én is úgy szoktam napozni.

-Nagyon csábító az ajánlat, egyszer lehet, hogy kipróbálnám azt a teraszt.

-A valamikor talán szabaddá tudom tenni magam.

Hosszabb szünet. -

-Bevallom, a kertkapudig sem mernék elmenni, így ismeretlenül, nemhogy a teraszodra ülni.

-Tudod, nekem is csak a szám jár, ha a teraszomról mesélek.

Hát jó, akkor szia.

-Akkor szia!

Két nappal később.

-Lenne pár kérdésem, remélem nem bánod, azt írtad, vagy én úgy értettem, hogy még nem biztos, hogy kész vagy, csak próbálgatod a szárnyaidat, és ha ez igy van, akkor van hely még azon a teraszon, tudod, én le se merem írni, hogy milyen régen nem ültem már senkinek a teraszán, tudom, a mosógép is stabil, oda is ülhetnék, végül is mindegy, tudod, az enyém be van építve, a terasz meg a munkásokra néz, ja és azt is tudnod kell, hogy én még ilyet soha nem kérdeztem, de itt a nyár, és volt ez a vírus, és most van is rajtam kovidháj, szóval nem ideális a helyzet, de sokat gondolok arra a teraszra, és tudod, ha a kapu és a terasz között mégis szervkereskedők várnának, akkor bízom benne, hogy lesznek annyira méltányosak, és az igazán rászorulóknak adják el a szerveimet. Megkockáztatnám, már azért a kilátásért is.

2020. július